A szerelemről..

A világon kétféle ember létezik. Az, aki észreveszi, ha szerelmesek belé (van rá bizonyítéka, és van agya összerakni) és az, aki még akkor sem veszi észre, ha pofon csapná a szerelem, és még akkor sem, amikor pirulva közlik vele.

Jómagamat az első kategóriába sorolnám. Bár lassan, de rájövök idővel, ha szerelmesek belém. Emlékszem, én már kiskoromban vágytam a szerelemre. Emlékszem, hogy minden este azt kívántam, hogy Diki [előző bejegyzésemben leírtam, hogy ki ő] szerelmes legyen belém, mert azt hittem, hogy annyira szerelmes vagyok belé, meg mert órákon is mindig mikor ránéztem engem nézett, hogy azt hittem annyira nagyon szeretem, de egy két év után rájöttem, hogy amit iránta éreztem, az nem szerelem volt, hanem csak csupán szimpátia. Viszont később rájöttem [átvitt vallomása után egy-két hónappal], hogy tényleg szerelmes volt belém, és én pedig úgy válaszoltam.. jaj, szegény. Várjunk csak? Most jöttem rá.. Én a második kategóriába tartozom? Neem, mert végül is [bár két évvel később, de] rájöttem, hogy szerelmes belém, nem? Na mindegy. Aztán később emlékszem, hogy szerepjátékosat játszottunk az L.B.-immel, és én voltam a 16 éves lány, akinek van egy pasija, és mindig elmegy vele mindenhova, meg stb., de persze csak kitalált volt. Egyszer csak odajött hozzánk egy pár fiú osztálytársunk, köztük az egyik, akivel a négy óra utáni ügyeletben szoktam játszani. Persze csak viccelődni jöttek, mert hát ugye ők nem szeretnek ilyen "hülyeségeket" játszani. Majd az egyik lb-m elzavarta őket, mert mi itt játszani szeretnénk. Majd az egyik, megkérdezte, hogy ki lehet ő a játékban, a többit már nem hallottam, mert beszélgettem a másik lb-mmel. Egyszer csak az lb-m, aki beszélgetett azzal, aki megkérdezte hogy játszhat e, közölte, hogy a játékban lesz, aki a fiúmat játssza.. o.O . Ellenkeztem sokáig, majd elfutottam, ők meg utánam, és már azzal viccelődtek, hogy menjek hozzá, meg hogy ott van a jegyűrű. Jaj.. mivel nem vagyok egy gyors futó, elkaptak, majd visszavittek, meg mondták, hogy csókolja meg a menyasszonyt, meg stb. . majd a napközis tanár hívott mindenkit, hogy menjünk tanulni. Furcsa volt, nem? azután már nem bírtam annyira a szemébe nézni, ezért a 4 óra utáni ügyeletben inkább másokkal játszottam. Sőt, nem is én nem játszottam vele, hanem ő nem velem. Bár nem mentem oda megkérdezni, vagy ilyesmi, mert ő már a fiúkkal játszott.. Hát erről ennyit..

Szóval voltak esetek, félreértések amik véget vethetnek egy fiú-lány barátságnak. Tanács: Sose valljátok be a barátaitoknak, hogy szerelmesek vagytok belé, csak ha van róla sejtésetek, hogy ő is szeret benneteket úgy, ahogy te őt ♥☺♥☻♥

Story time!

Mikor első osztályba kerültem, nagyon örültem, hogy nem jött oviból ebbe az osztályba az a gonosz lány, aki azt mondta, hogy nem lehetek a legjobb barátjának a barátja, pedig a legjobb barátja is akart az én barátom is lenni, csak az a gonosz lány volt gonosz.. na mindegy. Szóval ott tartottam, hogy nagyon örültem ennek, és kerestem az ismerős arcokat. Találtam is egy csomót, de egy ismeretlen fiú arcon megakadt a szemem. "Milyen hosszúak a szempillái!" gondoltam magamban. Később - úgy egy évvel - jöttem rá, hogy ő egy fociimádó fiú, aki népszerű a lányok körében. (Őt nevezzük mondjuk Dikinek :'D)

Első osztály fél événél jött egy fiú az osztályba, akinek nagy szemei voltak. Emlékszem tisztán arra, amikor megjött. Az első órán, mikor megláttam, érdekesnek találtam. Olyan csendben ült ott a helyén. Mindenki bemutatkozott az osztályból és végül ő is bemutatkozott nekünk. Nagyon édesnek találtam a félénkségét. Ezek voltak az első benyomásaim róla. (Őt nevezzünk csak Kikinek :'D)
Később ő is megnyílt a fiúk barátságos viselkedése miatt.

Egyszer - már nem is emlékszem melyik évben [asszem 2-ban] napköziben mi ketten maradtunk utoljára és megtanította nekem Kiki azt, hogy hogyan dobjam el úgy a hulla-hopp-karikát, hogy visszajöjjön. Közben beszélgettünk, majd csak dobáltuk egymásnak a karikát és úgy beszélgettünk.

Ebben az évben egyébként új legjobb barátot szereztem (Ő legyen Mimi) , aki állandóan kérdezgetett engem, hogy kibe vagyok szerelmes.. ha azt mondtam, hogy senkibe, akkor nem hitt nekem.. Pedig szerintem egy 6-7 éves gyerek még nem igazán ábrándozik szerelemről, hanem inkább a pónikról, meg ilyesmikről (szerintem). Ezért kellett kitalálnom valami hazugságot. Mondtam egy nevet, hogy ki tetszik nekem találomra, és Kikit mondtam, mivel egész érdekesnek találtam..  Mimi halálos pillantással rám nézett, és közölte velem, hogy nagyon tetszik neki Kiki és hogy így meg úgy olvad el tőle.. :P . Szóval gyorsan mondtam, hogy " á, csak hazudtam, igazából Dikibe vagyok.." Egy újabb hazugság, de mivel az osztály fele tőle volt elolvadva, ezért mondtam, hogy egy vagyok közülük..

Lassan annyit mondtam ezt a hazugságot, hogy kezdtem én is elhinni. Elkezdtem mindenféle hülyeségről ábrándozni..

3-ban történt két esemény, amiről már nem emlékszem, hogy milyen sorrendbe történt, de elmesélem.

1.) ilyen esemény: ebédnél álltam sorban, mikor meghallottam, hogy Kiki azt mondja Dikinek, hogy én (sayuri) nem vagyok olyan jó, van nálam jobb is. És hogy sokkal szebbet is megkaptat nálam. Pl. az osztály legszebbét  Hát basszus kapja be a... -t . Hülye Kiki!!

2.) ilyen esemény: Egymás mellett ültünk Dikivel, mert egymás mellé ültettek minket. Kedves volt és mivel a bátyám is focimániás, és állandóan vele is a fociról beszélgetek, ezért jártas voltam a témában viszont sok mindent nem értettem, amitől néha ciki helyzetekbe kerültem, de így visszagondolva inkább cuki voltam.. Szóval jól kijöttem a padtársammal Dikivel, mikor egyik szünetben éppen a padomnál álltam kivételesen egyedül, mikor Diki haverja odajött hozzám és azt mondta, hogy Diki szerelmes belém. Ekkor magamban hirtelen kérdeztem: Mi? miért? majd arra jutottam magamban, hogy biztos csak szivatnak engem, és azt mondtam Diki haverjának, hogy: Na persze.. Majd odanéztem Dikire, aki -mint órákon is- most is engem nézett mosolyogva.. én pedig ránéztem, és visszamosolyogtam..


Végszó: Ez egy szeletke volt az életemből. Egy kicsit össze-visszára sikerült, mert időm nincs, ezért
csak írtam ami jött (bocsi, ha érthetetlen :c ) . Igaz történet teljesen, amire emlékeztem azt írtam le. És persze össze is lett csapva. A kövit már érthetőbben fogom írni, csak mostanában nincs időm semmire se.. de azért remélem értitek a lényeget, és kicsit képzeljétek magatokat a helyembe, hogy ti mit éreznétek ezekben a szituációkban. (csak egy ötlet ^^) Hát, mostanában nem fogok sokat írni, de igyekszem. szóval akkor legközelebb!

Sziasztok!☺♥

2016.02.06.

~☺~      

...♥♪☺♪☻♪☺♪♥Helló!♥♪☺♪☻♪☺♪♥..

Ma szombat van, ezért nincs suli. Szeretem a szombatot, mert ilyenkor nem kell korán kelni, nem kell tanulni, hanem ki lehet pihenni a hét fáradalmait, vagy elmenni a barátokkal szórakozni. A mai napom - mint mindig mindenkinek - a felkeléssel kezdődött el. Már nem emlékszem, hogy mit álmodtam, viszont az nagyon jó lehetett, mert bennem maradt az a boldog érzés. Biztos, hogy jót álmodtam, mivel több, mint 10 órát aludtam (Rekord!!). Általában eléggé nehezen megy a felkelés, viszont ma anya felébresztett, ezért viszonylag könnyű volt felébredni. Reggel megettem a reggelim, majd egy pár óráig gépeztem. Ilyenkor általában mangákat olvasok. Sikerült is elolvasnom egy oneshotot //egy fejezetes manga// és egy négyfejezeteset. Nagy kedvenceim a shoujo mangák, és azon belül is a romantikusabb művek állnak hozzám a legközelebb. Mikor már olvastam volna el egy harmadik mangát olvasni, akkor szólt anya, hogy menjünk a Tescoba. Kis harc után beleegyeztem, átöltöztem elmenős ruhába, majd el is indultunk bevásárolni. Mikor odaértünk, a parkolóban megláttam az Eötvös cirkuszt. Ez érdekes.. meglepődtem, pedig mindenhol láttam már a szórólapjaikat. Hogy őszinte legyek, eddig még nem voltam cirkuszban, csak az álmaimban.. na jó, nem. Egyszer láttam egy rajzfilmben, hogy cirkuszosat játszanak, de élőben még nem láttam egy előadást sem. A cirkuszt csodálva és beszélgetve anyámmal mentünk be a tesco ajtaján. Előző nap már elmentem ide az egyik legjobb barátnőmmel, Hatsuval (Ha[t]csu), ezért már tudtam, milyen újdonságok várnak ránk, amiket elmondtam anyának. Volt (Milka) csokikóstoló, és Valentin-napi plüssök, Raffaello-k. Kiárusításban volt (Most figye~elj!) Szamos gyöngypraliné♥! Az a világ legjobb édessége! És csak 100 ft volt db-ja!! Csak vaníliás volt, de pont az a kedvencem♥!! Imádooom♥!! Hát igen.. ez is a szerencsenapom volt! Már elég későre járt, amikor hazaindultunk a nagy-bevásárlásból. A hazafelé úton a ♪Class fm♥-et és a ♪Music fm♥-et hallgattuk a kocsiban. Mikor hazaértünk, egyből az ágyba dőltem, mivel eléggé lefárasztott a bevásárlás. Az ágyban laptopoztam egy csomót, majd aludni mentem kb. 23:00-kor. Jó nap volt a mai, és megtanultam, hogy szerveznem kell valamit a barátaimmal minden szombatra, vagy anya elráncigál bevásárolni. Jó, mondjuk nem volt olyan rossz a mai nap.. És nem is olyan rossz a bevásárlás, és nem is veszekedtünk, csak.. hát, nem tudom.. nem történt olyan nagyon semmi izgalmas ma.. De végtére is jó volt.. 

Önkritika: Elég hivatalosra sikerült a szöveg eleje, és csak a vége felé lett egy picit szabadabb. 

Mentegetőzés: Biztos csak a szokás miatt lett ilyen hivatalos és már nem volt kedvem újraírni..

Kemény önkritika: Sayuri, te egy kövér pattanásos csöndes lány vagy! Tegyél ez ellen valamit! És még az újévi fogadalmadat sem teljesítetted!

Válasz: Olyan gonosz vagy velem! A legjobban a "csöndes lány" jelző fájt.. ez ellen már folyamatban van az intézkedés. Ami pedig a fogadalmat illeti, majd tavasszal elkezdem.. Elég nehéz lesz, de egyenlőre még csak győzködöm magam..(mint látható)