A szerelemről..

A világon kétféle ember létezik. Az, aki észreveszi, ha szerelmesek belé (van rá bizonyítéka, és van agya összerakni) és az, aki még akkor sem veszi észre, ha pofon csapná a szerelem, és még akkor sem, amikor pirulva közlik vele.

Jómagamat az első kategóriába sorolnám. Bár lassan, de rájövök idővel, ha szerelmesek belém. Emlékszem, én már kiskoromban vágytam a szerelemre. Emlékszem, hogy minden este azt kívántam, hogy Diki [előző bejegyzésemben leírtam, hogy ki ő] szerelmes legyen belém, mert azt hittem, hogy annyira szerelmes vagyok belé, meg mert órákon is mindig mikor ránéztem engem nézett, hogy azt hittem annyira nagyon szeretem, de egy két év után rájöttem, hogy amit iránta éreztem, az nem szerelem volt, hanem csak csupán szimpátia. Viszont később rájöttem [átvitt vallomása után egy-két hónappal], hogy tényleg szerelmes volt belém, és én pedig úgy válaszoltam.. jaj, szegény. Várjunk csak? Most jöttem rá.. Én a második kategóriába tartozom? Neem, mert végül is [bár két évvel később, de] rájöttem, hogy szerelmes belém, nem? Na mindegy. Aztán később emlékszem, hogy szerepjátékosat játszottunk az L.B.-immel, és én voltam a 16 éves lány, akinek van egy pasija, és mindig elmegy vele mindenhova, meg stb., de persze csak kitalált volt. Egyszer csak odajött hozzánk egy pár fiú osztálytársunk, köztük az egyik, akivel a négy óra utáni ügyeletben szoktam játszani. Persze csak viccelődni jöttek, mert hát ugye ők nem szeretnek ilyen "hülyeségeket" játszani. Majd az egyik lb-m elzavarta őket, mert mi itt játszani szeretnénk. Majd az egyik, megkérdezte, hogy ki lehet ő a játékban, a többit már nem hallottam, mert beszélgettem a másik lb-mmel. Egyszer csak az lb-m, aki beszélgetett azzal, aki megkérdezte hogy játszhat e, közölte, hogy a játékban lesz, aki a fiúmat játssza.. o.O . Ellenkeztem sokáig, majd elfutottam, ők meg utánam, és már azzal viccelődtek, hogy menjek hozzá, meg hogy ott van a jegyűrű. Jaj.. mivel nem vagyok egy gyors futó, elkaptak, majd visszavittek, meg mondták, hogy csókolja meg a menyasszonyt, meg stb. . majd a napközis tanár hívott mindenkit, hogy menjünk tanulni. Furcsa volt, nem? azután már nem bírtam annyira a szemébe nézni, ezért a 4 óra utáni ügyeletben inkább másokkal játszottam. Sőt, nem is én nem játszottam vele, hanem ő nem velem. Bár nem mentem oda megkérdezni, vagy ilyesmi, mert ő már a fiúkkal játszott.. Hát erről ennyit..

Szóval voltak esetek, félreértések amik véget vethetnek egy fiú-lány barátságnak. Tanács: Sose valljátok be a barátaitoknak, hogy szerelmesek vagytok belé, csak ha van róla sejtésetek, hogy ő is szeret benneteket úgy, ahogy te őt ♥☺♥☻♥